Remélem nem zavar a tegező mód, a nevem Füzesi Zoltán, a Moksaphoto alapítója és tulajdonosa. Eredetileg szoftvermérnökként végeztem és anno hobbiból kezdtem el fényképezni. Idővel aztán egyre inkább azon találtam magam, hogy a fotózás lassan átveszi az irányítást és egyik fő elfoglaltságommá kezd válni, a hobbi hivatássá és egyéni vállalkozássá teljesedett ki.
Mindig volt bennem alkotási vágy, kezdetben ez rajzolásban merült ki, később maketteztem, végül számítógépes kiadványszerkesztésben kamatoztattam ezt a késztetést. Évekig egy nyomdának is bedolgoztam és önálló szórólapokat, névjegykártyákat és egyéb kiadványokat is gyártottam. Folyamatosan arra törekedtem, hogy olyasmit hozzak létre, ami kifejez valamit és megjelenésében harmóniát tükröz nem csak annak, akinek készült, hanem magamnak is, ügyelve a legapróbb részletekre.
A fotográfia már egész kis koromban is izgatott, bár akkor még örülhettem ha egy középkategóriás filmes masina a kezembe került. Ez a vonzalom a digitális gépek megjelenésével kapott igazán teret. Bár a klasszikus film előhívásnak is megvan a maga szépsége, a technika segítségével nagyságrendekkel gyorsabbá és olcsóbbá vált a képkidolgozás menete. Ez lehetőséget adott arra, hogy rövid idő alatt sok mindent kipróbálhassak és az eredményt szinte azonnal ellenőrízhessem, megkönnyítve ezzel egy adott téma precíz kidolgozását. Az első - most már matuzsálemnek számító - digitális gépem egy Olympus C-3000 Zoom volt, de az igazi áttörést a (DSLR) tükörreflexes masinám, egy Canon 20D jelentette, amit aztán később felváltott az 5D sorozat, jelenleg egy Canon 5D Mark IV és a videózásban is remekelő MILC-ek, egy Panasonic Lumix DC-S5II és egy Panasonic Lumix DC-S1IIE a stúdió zászlóshajói. A mai napig próbálunk lépést tartani a technológiai fejlődéssel, nagy fényerejű professzionális objektívekkel, egyéb kiegészítőkkel dolgozunk, és a drónozás, légifelvételek is a szolgáltatásaink részévé vált.
Évekig különösebb cél nélkül, autodidakta módon, a magam örömére fejlesztettem fotós tudásom, később elvégeztem a FotoART fotósiskola OKJ-s Fotográfus és Fotótermék-kereskedő képesítését Budapesten. Ma már gyakorlatilag minden fotós tudás elérhető online is. Nagyon jó, szakmai napok, workshop-ok és internetes anyagok egész tárházából lehet választani, és a világ legjobb mestereitől tanulhattam.
Vállalkozásunk 2005-ben indult, és azóta sok változáson ment keresztül, de a lényeg megmaradt: olyasmit alkotni, ami a megbízóink maximális megelégedettségét szolgálja, miközben nekünk is örömet okoz, szívesen töltjük vele az időt. Van egy mondás miszerint "válassz egy szakmát, amit szeretsz és akkor soha többé nem kell dolgoznod" - a fotózás, filmezés nekem ezt adja. Több mint 300 esküvő után is ugyanolyan lelkesen megyek a következőre és izgalommal várom milyen kihívások elé fogok kerülni, mit fogunk alkotni közösen a párral és a násznéppel. A fotózási téma változatossága (céges rendezvény, portré, tárgy vagy ingatlan) is folyamatos kihívások elé állít, amitől még érdekesebb ez a szakma.
Fotózási stílusomra az elkapott pillanatok megörökítése, a spontaneitás jellemző. Ez különösen fontos egy esküvőn vagy rendezvényen, ahol gyakran a pillanat törtrésze alatt kell eldönteni vagy inkább megérezni egy szituációról, hogy érdemes-e elkattintani a gépet. A túlságosan merev, kényszeredett beállításokkal elveszítenénk a fotózandó alanyunk őszinte, önfeledt pillanatait, mely annak igazi oldalát mutatná meg. A legjobb ha paparazzi módon, észrevétlenül tudok fotózni, akkor nincs pózolás, nincs megfelelési kényszer.
Magyar anyanyelvem mellett angolul tudok még folyékonyan kommunikálni (spanyolul és németül is annyira legalább, ami a fotós/videós munkához szükséges).
Sokan kérdezik, hogyan alakult ki ez a név, mit jelent az, hogy Moksaphoto?
Egy szép nyári estén, csukott szemmel leemeltem az első kezem ügyébe kerülő könyvet a polcról, és ráböktem valahová az egyik oldalon. A könyv Müller Péter: Szeretet könyve volt, a szó, ahol az ujjam megállapodott pedig a szabadság. Gondoltam ez jó lesz, hiszen a fotózási stílusomra éppenséggel a spontán szabadság jellemző. Lehetőség szerint kerülöm a merev, erőltetett beállításokat, inkább szabadjára engedem a fotóalanyt, hogy önmaga lehessen, ne kelljen a fotós sémájának megfelelnie (persze megvannak a magam beállításai is ha szükség van rá, de azokat is mindig egyedileg, a fotóalanynak megfelelően engedem, hogy alakuljon).
A szabadság szanszkritül Moksa, amely egyben a karmától való megszabadulást is jelenti. Hogy miért éppen szanszkritül az egy másik, sokkal hosszabb történet (ami ide most nem férne el). A photo oda lett ragasztva a végére, hogy a fotózás is benne legyen, így készült hát a Moksaphoto! :)
Molnár Szilvia
Operatőr, fotós és filmvágó
A szabadság elvét nemcsak a fotózásban, a mobilitásunkban is alkalmazzuk. A távolság nem akadály, belföldön és külföldön egyaránt vállalunk munkát. Az USA-ban, Horvátországban, Lengyelországban, Ausztriában, Németországban és Angliában is dolgoztunk már. Nézzetek szét az oldalunkon bátran és bármi kérdésetek, kérésetek lenne írjatok, vegyük fel a kapcsolatot!