Acél és Szív - Ezer Év Fegyverkincsei a Nemzeti Múzeumban - és a Moksaphoto objektívében...
 Ezer év fegyverkincseit láthatjuk, amelyek három kiváló magyar gyűjtő: Csörge Csaba, Fekete György és Strohner Ferenc anyagából állítottak össze. Mintegy 450 különféle eszköz: kardok, tőrök, dárdák, puskák, pisztolyok, pajzsok, láncingek, buzogányok, íjak és még sok más használati tárgy, többnyire gazdagon díszített mester remekek. Erről részletesebben a múzeum honlapján tudtok olvasni, bár tényleg legjobb ezt élőben megnézni, a látvány magáért beszél. A kiállítás azért is egyedi, mert nem nagyon fordult még elő, hogy a Nemzeti Múzeumban magángyűjtők anyagait állítsák ki.
A kiállítás 2020 március 5-ig látogatható, ajánlom mindenki figyelmébe!  |
Jó, de miért írok most erről? Mert a Moksaphoto is részese volt ennek a nevezetes eseménynek. Gondolom nem nehéz kitalálni a témát, de mielőtt még a rendezvény fotózásra tippelnétek, nem erről van szó! Ezúttal a tárgyfotózás világába csöppentünk, méghozzá meglehetősen mély vízbe. A kiállítás kapcsán, a promóciós anyagok mellett megjelent egy szép kiadvány is, nagy, színes, képeskönyv formájában, amiben nyomtatott formában is megtekinthetőek a kiállított műtárgyak. Ezeknek a felvételeknek egy jó részét én készítettem, amelyek több hónapig tartó műtermi fotózás és aprólékos digitális utóhangolás ereménye. Sok türelem kellett hozzá, de minden egyes tárgy és azok kézzel, művészien kidolgozott részletei egy új felfedezés volt számomra, ami nagyon izgalmassá tette a munkát. Hihetetlen precizítással alkottak a kor fegyverkészítő mesterei és minden eszközhöz egy történet is tartozik, amit Gyuri szívesen osztott meg velem a feldolgozási folyamatban és a nagyérdeművel is tárlatvezetés közben.
Még egyszer köszönet Fekete Györgynek, aki megtisztelt azzal, hogy rám bízta ezt a munkát, ami sok kihívást jelentett, hiszen ez nem olyan feladat amivel nap mint nap találkozik az ember. Minden tárgy egyedi formájú és anyagú, máshogyan veri vissza a fényt, szinte minden alkalommal különböző megvilágításokat, beállításokat kellett használni. Különösen nehéz volt a nagyon csillogó felületek megjelenítése olyan formában, hogy a részletek is látszódjanak, ugyanakkor mégis érezni lehessen a fémes hatást. A háttereket pedig úgy kellett leválasztani a felületekről, hogy azt a későbbi grafikai feldolgozás során könnyen lehessen szerkeszteni, egyedi hátterekbe illeszteni. Jó érzés látni az anyagot immár nyomtatott formában is, így sok emberhez el tud jutni ez a páratlan gyűjtemény.
